Szempontok

  1: műnem, műfaj
  2: téma
  3: tartalom
  4: nézőpont
  5: stílus, hangnem
  6: motívumok
  7: külső szerkezet
  8: belső szerkezet
  9: költői képek
10: vershelyzet

I. Pilinszky János: Halak a hálóban

  1: líra; egzisztencialista, elégikus
  2: emberi sors, egyéni léthelyzet
  3: önsanyargató közösség bemutatása, halak vergődése (metaforák, szimbólumok)
  4: objektív, szubjektív jegyek (mindenre kiterjedő láttatás)
  5: patetikus, magasztos
  6: halál, bűnhődés (önzés)
  7: tömbszerű, zárt
  8: nincs éles határ, egy szálon fut
  9: metafora (komplex kép), szimbólum, rím
10: ínséges, háborús évek

II. Wass Albert: Magyar cirkusz

  1: líra; expresszionista
  2: magyarság helyzete, egyéni léthelyzet
  3: önsanyargató közösség bemutatása, cirkuszi vérengzés az álomban (metaforák, szimbólumok)
  4: objektív jegyek (álom, lelátó), szubjektív jegyek (magyarságra vonatkozik, nemzeti érzelmű)
  5: magasztos, érzelmes
  6: halál, magyaros motívumok (Árpád-címer, suhanc, gatyás paraszt)
  7: tömbszerű
  8: egy szálon fut, nincs éles határ
  9: metafora, szimbólum, rím
10: ínséges, háborús helyzet, mai vonatkozások

   Pilinszky János és Wass Albert munkássága nem sokkal nyúlik túl az avantgárd stílusirányzatán, ahol különböző irányzatok és számos válfajaik jelentek meg. Ekkoriban érett be az újrealizmus és az újklasszicizmus is, de az említett két vers jóval inkább az egzisztencializmus sajátosságait hordozza.
     Pilinszky J. (I.) és Wass. A. (II.) műve szintúgy a líra műnemébe tartozó, verses formájú mű.
   Témájuk emberek sorsa, és ezen emberek életét meghatározó helyzetekben való helytállás.
   Tartalmukban egy önsanyargató közösséget próbálnak bemutatni, fontos költői eszközök ehhez a metafora, a szimbólumok és az összecsengést segítő alakzatok: a rímek.
   A nézőpont, úgy gondolom, mindkettőben lehet objektív, mert mindkét műben külső szemlélőként figyeljük a történteket, illetve, a szerzők mindenképpen ezt a látszatot szeretnék kelteni. Ennek oka a nagy egész látása, a globális szemléletmód. Ugyanakkor, személyesen is érintettek vagyunk mindkét mű alaphelyzetében: benne élünk a csillaghálóban és magunkon viseljük nemzetünk státuszát, érzelmeit.
   A szavak használata enged következtetni az I-ben és II-ban lévő stílus patetikusságára, és magasztos hangnemére.
   Mindkettőben megtalálható a bizonytalanság, a halál és pusztulás víziója. Ezekre utaló szavak a két műben: vér, seb, öldöklés, borzadt, kapzsi.
   Jól látható, hogy a sorok szinte összefolynak. A külső szerkezet így tömbszerű alakzatban van. Ez sejteti, hogy tartalmában sem lesznek éles határok és elkülönülések.
   Belső szerkezetüket tekintve sem mondható, hogy nagyon különbözik a két mű; I-ben és II-ban is hasonlóan és egyféleképpen képzelhetjük el a környezetet (háló és cirkusz), csak a tér mérete változik.
   Mivel lírai művekről van szó, óhatatlan, hogy ne jelennének meg az egyén érzésvilágát minél frappánsabban és pontosabban kifejező költői eszközök, a szóképek: metaforák, szimbólumok, és alakzatok: rímek. Csakúgy, mint I-ben, úgy a II-ban is fellelhetőek.
   Átrágva magunkat a kontextuson és a keletkezés dátumait figyelembe véve, olyan történelmi korról van szó, ahol a békétlenség, a hadakozástól és rendőri megfigyeléstől való félelem általánosnak számított.
     (I.) A ,,Halak a hálóban”-ban az egzisztencialista vonások kerülnek túlsúlyba, lévén, hogy nem egy konkrét nemzetről van szó, hanem a közös problémáinkról. Elégikus, mert a végét egy megfelelően ható bizonytalansággal zárja: ,, …s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.”
   Témájában az eltérés valahol szintúgy itt keresendő. A globalitás kerül előtérbe. Kifejezetten az egész emberiséget szeretné érintetté tenni. Milyen törvényei vannak a létezésnek?
   Tartalmában az embereket a halak kétséges és reményvesztett vergődéshez hasonlítja, ahol a csillagháló a teret és időt szabja meg.
   A szubjektivitás a közösséghez való tartozásunk miatt jelentethető meg, a nagy egészhez való viszonyunkkal foglalkozik.
   Stílusának és hangnemének különbsége abban rejlik, hogy magasztosabb és jobban érzékelteti a felettünk lévő nagyobb erőt. A létezők alapélménye a kilátástalanság, hiábavalóság. A felettünk lévő nagyobb erő (Isten?) céljai kifürkészhetetlenek.
   A bűnhődés jelen van, a vers azt mondja, megváltatlanul halunk meg. Bűnünk az embertársainkkal szemben elkövetett önzés.
   A mű zárt szerkezetű: keretes.
  
Az embereket a halak képében azonosítja, az életet pedig a küzdelemmel metaforizálja. A háló a szimbólum, ami komplex kép. A kezdősorok pedig rögtön egy komplex képpel indulnak.
     (II.) A ,,Magyar cirkusz” jobban hajlik az expresszionista költészet felé. A valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseit, gondolatait fejezi ki, közvetlenül, minden fegyelmezően közbeiktatott megkötöttség nélkül.
   Itt már nem egy teljes világképről van szó, hanem közvetlenül a magyar nációról, rólunk: tehát az egyénről is. A téma a magyarok.
   A versben a költő az álmát mutatja be, ahogy egy véres cirkuszi előadás közben a magyarok egymást gyilkolják.
   Mint szemtanúi mindennek, mi az ”előadáson” való részvétel mellőzésével figyeljük az eseményeket. A lelátó is ezt a kívülről befelé eső figyelmet hangsúlyozza. Magyarságunk révén ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy, ha nem is mondja ki szó szerint, de rólunk szól a mű, ezért szubjektívnek is lehet mondani.
   Szókészlete bátran tartalmaz erősen negatív jelentésű szavakat, mint a ,,véresen, gyilkolták, torz, ölték, seb, véráztatta, kapzsi, új magyar Kain”. Stílusa így meglehetősen érzelemdús.
   Az is lényeges, hogy a magyarságot ránk jellemző motívumokkal ábrázolja, példának hoznám fel az ,,Árpád-címer”-t, ,,suhanc”-ot, ,,gatyás paraszt”-ot.
   Halmozottan tartalmaz költői eszközöket, minthogy a teret a cirkusszal metaforizálja, a magyarokat vörös-, zöldingesekkel, Árpád-címeresekkel, suhancokkal és gatyás paraszt képével írja le, a vérfürdő győztesét pedig Kainhoz hasonlítja. Szimbólum a ,,Halál”. Szó szerinti értelmezésében értendő. A halál tényleg egyenlő a halállal.
   A mű abból indul ki, hogy a magyarok egymással való viaskodása milyen szörnyű, és hogy mennyire gúnyos helyzetbe kerülünk ezért nem csak magunk, hanem más nemzetek számára is. A vershelyzet egyébként erős fényt vet a jelenlegi magyar mentalitásra.
     Vizsgálódásunk végére érve, a tetemes közös jegy alapján kijelenthető, hogy mindkét mű alaposan belevágja fejszéjét mind az emberiség, mind a magyarság erkölcsi értékítéletét megcélozva, valamint saját magukhoz való viszonyát is elemzi.  Pilinszky és Wass Albert is egy megtört korban foglaltak helyet és élték meg az akkori status quo-t.