Külső szerkezetét figyelembe véve rövidnek bizonyul, de tartalmilag egy kész történet. A címére pillantva sok mindent eszébe juttathat az olvasónak. A ,,Húsz év múlva” utalhat a lehetőségekre az életben, elbúcsúzást valamitől, talán az öregkor közeledtét, utalhat továbbá a jövőre és egy folyamatra, amit a ,,múlva” szó jelez. Olykor lehangolónak tűnik az elmúlás éreztetése miatt, de előre nem tudni, hogy mit akar kifejezni a költő csupán a címmel.
     Tartalmi elemei igen összetettek. A kezdő sorok hasonlatot tartalmaznak. a Montblanc csúcsának jegéhez, s magához a fagyhoz, télhez hasonlítja immáron megkövesedett szívét. Egy megközelíthetetlen, rideg valóra utal. Tagadásokkal támasztja alá ezeket, amik kissé átgondolva a helyzetet, biztonságra utalnak. Érzései elmúlásával úgy érzi, nem bánthatja újabb szenvedély/szerelem. Folytatván a gondolatmenetet, a 2. versszak metaforája kap kiemelkedő szerepet. A nőket csillagmiriádhoz metaforálja, kik egyenest ,,versenyt kacérkodnak” a költő szerint, ám egyikőjük sem elegendő ahhoz, hogy ,,fölolvadjon”. A következő sorok változásokat sugallnak. A költő mélyen magába száll és emlékeket idéz fel, a régmúlt időkről, ide kapcsolódik a ,,20 év”, vélhetően a jelenkorba képzeli magát, hisz visszagondolva a szerelmére, az már csak a múlté lehet. ,,Mult ifjuság tündér taván hattyúi képed fölmerül.” Eme sorok, konkrétan a ,,mult” jelzőt rejt, a szerelemre és a boldogságra utal, amit már nem kaphat vissza, vagy már nem is akar. A tündér egy fokozószó, hangsúlyozza, mennyire varázslatosak azok az éjszakák, amelyeken Vajda Georginára gondol. A ,,hattyúi” szó is hasonló, hisz ezzel a szépségre és a tisztaságra utal, nemes élőlényhez viszonyítja. Az utolsó versszakot már átitatja a melegebb életérzés, amit Georgina felmerülő képe ad. Szívét Montblanc örök havához hasonlítja, amit megvilágít a fölkelő Nap. Elvonatkoztatva ez annyit tesz, hogy szíve kezd föloldódni, az nem derül ki, képes-e annyira, hogy újra szerelembe essen.
     Összességében, az első 2 versszak nagy hangsúlyt fektet szomorú életérzésének megfogalmazására. A 3. versszakban egy váltás történik, amiben nagy szerepet játszik a ,,de” szó. Ez a versszak előkészíti a 4. versszakot, amelyben felcsillan a remény. Az életerős tűz és az elmúlás havának ellentétével szemlélteti ezt. A záróképben visszatér a nyitókép. Az emlékek boldogságot idéznek fel.