A Kádár-kori Magyarországon vagyunk 1957-ben, Mándy Ivánnak ekkor jelenik meg a Kulikabát című novellája. Túl vagyunk az avantgárd kibontakozásán, s ekkoriban jellemző a korszakra az újklasszicizmus és az újrealizmus.
   A mű témája a vásárlás, tartalma pedig a főszereplőnőnk vásárlásáról tanúskodik, akiről azt tudjuk, szeretne venni egy piros kulikabátot.
   Mint tudjuk, a novellák legfőbb műfaji sajátosságai közé tartozik, hogy többnyire egy főszereplője van, sok mellékszereplő jelenik meg, egy szálon fut a történet, kevés helyszínen, szűk időintervallumon belül.
Ezek itt abszolút megjelennek; Irénke a főszereplő. A mellékszereplők közé tartozik, de kiemelt szerepe van Bluz bácsinak, van a kis kopasz, a fekete nő, Csengő és Bengő, és az öregasszony.
A cselekmények a ruhaboltban játszódnak, a vásárlási idő elhúzódik.
Ezeknek a szereplőknek elég egysíkú a jellemük: Irénke kissé bárgyú, megszeppent, együttműködően viselkedik az eladóval és a körülötte sertepertélő alakokkal. Bluz bácsi a kedves, öreg, segítőkész embertípust személyesíti meg. Ez csupán látszat, amit később nyomatékosít is a novella. A kis kopasz, Csengő és Bengő, a fekete nő szerepe ugyanaz: erősítik Bluz bácsi jellemét, hatását, húzzák az időt.
Az öregasszony szerepe kivételes: rejtélyes, sötét, ő testesíti meg a démoni erőket és a boszorkány képét.
   A főszereplő és mellékszereplők viszonya, azaz Irénke és a többieké egyszerűen írható le: főhősünk az ártatlan, mit sem tudó áldozat, a többiek a hátsó szándékkal rendelkező egyének.
   Az író egyaránt cselekedtet és beszéltet. Előbbi eszköz főleg Bluz bácsira igaz, aki öltözteti, forgatja főszereplőnket. Irénke szerepe pedig sokkal inkább a beszéd, az is elég szűkszavúan. A mellékszereplők ez elemzői szempont szerint itt a következőképpen foglalnak helyet: cselekvő személyek, akik ugyanakkor alárendeltek, hasonszőrű céljuk van.
Az öregasszony kivételével az előbb említett mellékszereplőket hívnám aktív cselekvőknek.
A magyarázat az öregasszony rejtélyes jellemében rejlik: legnagyobbrészt nem is tesz igazán semmit, csak sötét érzéseket lehet tapasztalni felőle. A mű számottevő részében csak létezik számunkra, passzív cselekvő.
   Az olvasónak feltűnhet, hogy a történetmesélő nem részese a történetnek. Ezt a cím sem sugallja igazán, sem az alcím. Oka az objektivitásnak, amellett, hogy fiktív történetről beszélünk – ,,A teleki téri legendákból” –, hogy a narrátor egyes szám harmadik személyt és többes szám harmadik személyt használ.
   A nyelvi eszközökön belül említésre méltó, hogy van kulcsszó: a kulikabát. Jóformán többel nem találkozhatunk. De mint minden kulcsszó, ez is erősíti a mondanivalót. Ebben a műben a vásárlás tárgyát. Bluz bácsi szövegének szerkesztése meg arra enged következtetni, hogy a szerző határozott, hihető, áldozatokat sikeresebben becserkésző nyelvi eszköztárat adott neki; gyakran válaszol röviden, tömören, előrehaladottan, lezártan.
   A novella alapkonfliktusa a megérkezést követően, nem sokkal Bluz bácsi első nemtetszéséből indul ki, mikor azon méltatlankodik, miért ment Irénke a Sárkánybarlangba az ő kis üzletük helyett.
A fokozás és feszültségkeltés ereje az abba nem maradó kérdezősködés, a főszereplő személye körüli mozgolódás, annak érintésében rejlik. Normális esetben például nem hajlanánk idegen kézre megadóan, mint ahogy Irénke tette a fekete nő közeledésére. Itt látszik, meg van babonázva. Szinte semmit nem tudunk meg a szereplőkről, ez meg nyomasztó.
A tetőpont Bluz bácsi Irénkére irányuló mogorva hangvételekor csúcsosodik ki. Innentől kezdve az álcát ledobják, és elkezdődik a megfélemlítés, a rítus végrehajtásának előkészítése.
Hihető lenne a történet még éppen, de a megoldás már nem igazolja ezt.
   Irénke, mikor már feladta megmaradt szabad akaratát is, szépen eltűntetik őt, a szó szoros értelmében, és felakasztják a ruháját a többi közé.
   A misztikus elemek megjelennek a mű végére; amikor az öregasszonyról, aki egyébként is gyanús banya volt, kiderül, hogy ő mozgatja a szálakat, amikor csak úgy eltűnik Irénke. Ugyan nem feltűnő, de már fel tudjuk fogni jelzésként azt a jelenetet is, mikor a lengő ruhákról kellemetlen érzései támadnak Irénkének és női hangokat hall.
   Végül kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik. Ilyen hasonló és abszurd, a valóságtól eltérő elemeket tartalmazó novella Franz Kafka: Az átváltozás című műve is.