Móricz, magyar író, újságíró, szerkesztő, a Nyugat első nemzedékének tagja, a 20. századi realista, naturalista prózairodalom legismertebb alakja. A Kiegyezés (1876) után nem sokkal született. Túlélte az I. világháborút, és a dualizmus idején élte élete nagy részét.
     Művének címe, a ,,Tragédia” egy látszólag témamegjelölő szó. Hangulata erősen vészjósló. A tartalom ismerete nélkül azt mondhatjuk, hogy egy drámai műfajt jelképez értékvesztéssel. Lényegében, erről van szó, de esztétikai minősítésben beszélhetünk groteszkről, azért, mert önmagában szörnyűség Kis János halála, és minden más emberé, de a szereplői a történetnek észre sem veszik. Ezért, attól függ az eset súlyossága, hogy melyik szemszögből nézzük. Témája a társadalmi egyenlőtlenségek. Egy szolgasorsba minden további nélkül „bele kell, hogy törődjön”-ember a központban, szembeállítva a „kövér pénztárcáját nem tudja, hova tevő”-emberrel. Utóbbi testesíti meg a gazdagságot, a fényűzést. Kis Jánosnak ebből van elege. Ahogy az anarchisták, úgy ő is szeretné lerombolni a Nagyurat. A naturalista művek az egészen valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő ábrázolásra törekednek, és nem mellőzi azok bemutatását sem, amelyeket máskülönben szokványosnak, hétköznapinak vagy éppen riasztónak, taszítónak ítélnek. A realizmus egy továbbgondolt fajtája.
  Külső szerkezete a műnek: a cím ellenére novellikus mű. Rövid, nincs felosztva, szűk időintervallum és kevés szereplő van benne.
  Belső szerkezete: alaphelyzet; Kis János mindennapi, munkával és unalommal teli napjainak bemutatása. Itt János maga is bemutatásra kerül.
   Konfliktus; János tudomást szerez arról, hogy elmehet a holnapi lakomára, de megijed. Fél, hogy nem bír megfelelni a feladatnak, a mértéktelen evésnek, amivel kirázhatja a gatyájából Sarudy-t.
  Kibontakozás; miután helyet talált az asztalnál, elkezdett falatozni. Fogásról fogásra egyre rosszabbul lett, és fájdalommal, irigységgel nézte végig a kacagó szájakat.
  Tetőpont; utolsó ép eszével elszaladt az eperfához, és próbált megszabadulni a húsgolyótól.
  Feloldódás; a felköhögött húsgolyót újból le akarta nyelni, de torkán akadt, és megfulladt.
A történet 2 idősíkban zajlik: múltban és jelenben. A narrátor egy nemtörődöm, hőzöngő, vad és láthatatlan emberként mutatja be Jánost. Testi, szellemi adottságai teljesen átlagosak; se nem kicsi, se nem nagy, nem erős, vagy gyenge, akkor házasodott, amikor kellett. Személyiségébe betekintést nyerhetünk a visszaemlékezésből, mikor János jóízűt nevetett apján, mert az kezet emelt rá mohósága miatt, de felbukott, és belehalt. Objektíven, pártatlanul beszél az elmesélő minderről.
     A novella tanulsága, hogy az egyszerű, tanulatlan pórember nem tud egyedül változtatni sorsán. Összehasonlításként is jó a mai korral szemben; ma alulról fel lehet törni a felső tízezer közé, de ez akkoriban nem lehetett, amibe születtél, abban maradtál.