Szókép

Egy fogalom, jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján.

Hasonlóságon alapuló szóképek

Metafora

Tartalmi vagy érzelmi hasonlóság azonosítása.

Magyarázat
Fogalmi sík         Közös jegy          Képi sík
(valóság)
  A raktár            megfeneklett          bárka

Szerkezete szerint
Egytagú: csak a képi sík szerepel benne
Kéttagú: fogalmi és képi sík is szerepel benne
Elágazó: a fogalmi síkot különböző képi síkokkal azonosítja

(Aszerint, hogy milyen szófajú szó tölti be a képi sík szerepét, beszélhetünk igei, főnévi, melléknévi metaforáról.)

Megszemélyesítés

Olyan metafora, amelyben a kifejezendő, vagyis a fogalom nem élőlény. A képi sík pedig élőlény cselekvésére, tulajdonságára utal.
Példa: ,,A torony bámult rá.”

Allegória

1.) Elvont fogalomnak, erkölcsi eszmének, vagy emberi tulajdonságnak egyszerű megszemélyesítésben való ábrázolása. Festészetben és szobrászatban is használatos.
2.) Egy hosszabb gondolatsor, vagy egy egész művön keresztülvitt metafora

Hasonlóságon és érintkezésen alapuló szóképek

Szinesztézia (görög szün: együtt, egyszerre + esztészisz: érzékelés)

Legalább 2 érzékterülethez kapcsolódó képzeteket fűz össze egy képben.
Példa: ,,Napsugarak zúgása, amit hallok.” (Ady)

Szimbólum

Egy gondolat (eszme, érzés, elvont fogalom, gondolatsor, hangulat) kifejezése egy képben.
A kifejezendő és a kifejező kép között itt a legnagyobb a távolság.
Jelentését nem adja meg a szerző.
Egytagú, mert csak képi sík van benne.
Nincs összefüggés a fogalmi- és képi sík között.
Példa: Nagy László: Tűz
           Petőfi Sándor:  A nép nevében

Érintkezésen alapuló szóképek

Metonímia (görögül névcsere)

Két fogalom egymásra vonatkoztatása térbeli, időbeli, anyagbeli, vagy ok-okozati összefüggés alapján.
Példa: ,,Hirtelen halált, puskát visz a vállán.”

Szinekdoché (a metonímia egy fajtája, görögül együttértés)

A nem és a fajta, a rész és az egész, az egyes és többes szám, illetve a határozott és határozatlan számnév felcserélése.
Példa: Millió (=sok) puszit küldök.

Lírai művek összehasonlításának szempontjai

1: műnem, műfaj, stílusirányzat
2: téma
3: tartalom
4: nézőpont
5: stílus, hangnem
6: motívumok
7: külső szerkezet
8: belső szerkezet
9: költői képek
10: vershelyzet

Novellaelemzés szempontjai

Bevezetés
A korszak rövid bemutatása, amelyben íródott a mű, elhelyezkedése a szerző életpályájában. Kötsz hozzá valami történelmi eseményt, megnevezed a jellemző stílusirányzatokat, (pl: újklasszicizmus, újrealizmus, mikor már az avantgárdon túl vagyunk.)

Tárgyalás
Megfelel-e a mű a novella műfai sajátosságainak? (hány főszereplő, mellékszereplő, tér- és időkezelés, szereplők jelleme és viszonya, a jellemzés eszközei (cselekedtet-e vagy beszéltet-e), az elmesélő részese-e vagy sem a történetnek, mik a feszültségkeltés eszközei.

Befejezés
Röviden összegzem a művet, levonom a konklúziót, azaz a következtetést, tanulságot. Ha fel tudok sorolni hasonló műveket, akkor felsorolom.

Részletesebben
http://sztg0600.blog.hu/2010/04/27/a_novellaelemzes_szempontjai

Érvelő fogalmazás szempontjai

Célja a meggyőzés.
1.) Problémafelvetés a hétköznapi életre vonatkozóan. Mutatni, hogy része az életünknek a probléma.
2.) Tételmondat megfogalmazása: egyetértés vagy egyet nem értés. Lehet mindkettő példákkal.
3.) Előrevetítés: felvázolom a gondolatmenetet.
4.) Érvelés: felsorakoztatom az érveket a leggyengébbtől kezdve az aduászig és mindegyiket egyenként alá is támasztom.
5.) Cáfolat: érvelni valami ellen, az ellenérvek helytelenségének megmutatása.
6.) Összegzés: legfontosabb érvek megismétlése más szavakkal, konklúzió levonása, további kérdések felvetése a témával kapcsolatban.

Részletesebben
http://interneteskorrepetalas.blog.hu/2008/11/10/hogyan_irjunk_meg_jol_egy_erveleses_fogalmazast
http://erettsegi.com/tetelek/nyelvtan/az-erveles/
http://www.viszki.sulinet.hu/tananyagtar/irodalom/nagyneolah/erv.htm

Szempontok

  1: műnem, műfaj
  2: téma
  3: tartalom
  4: nézőpont
  5: stílus, hangnem
  6: motívumok
  7: külső szerkezet
  8: belső szerkezet
  9: költői képek
10: vershelyzet

I. Pilinszky János: Halak a hálóban

  1: líra; egzisztencialista, elégikus
  2: emberi sors, egyéni léthelyzet
  3: önsanyargató közösség bemutatása, halak vergődése (metaforák, szimbólumok)
  4: objektív, szubjektív jegyek (mindenre kiterjedő láttatás)
  5: patetikus, magasztos
  6: halál, bűnhődés (önzés)
  7: tömbszerű, zárt
  8: nincs éles határ, egy szálon fut
  9: metafora (komplex kép), szimbólum, rím
10: ínséges, háborús évek

II. Wass Albert: Magyar cirkusz

  1: líra; expresszionista
  2: magyarság helyzete, egyéni léthelyzet
  3: önsanyargató közösség bemutatása, cirkuszi vérengzés az álomban (metaforák, szimbólumok)
  4: objektív jegyek (álom, lelátó), szubjektív jegyek (magyarságra vonatkozik, nemzeti érzelmű)
  5: magasztos, érzelmes
  6: halál, magyaros motívumok (Árpád-címer, suhanc, gatyás paraszt)
  7: tömbszerű
  8: egy szálon fut, nincs éles határ
  9: metafora, szimbólum, rím
10: ínséges, háborús helyzet, mai vonatkozások

   Pilinszky János és Wass Albert munkássága nem sokkal nyúlik túl az avantgárd stílusirányzatán, ahol különböző irányzatok és számos válfajaik jelentek meg. Ekkoriban érett be az újrealizmus és az újklasszicizmus is, de az említett két vers jóval inkább az egzisztencializmus sajátosságait hordozza.
     Pilinszky J. (I.) és Wass. A. (II.) műve szintúgy a líra műnemébe tartozó, verses formájú mű.
   Témájuk emberek sorsa, és ezen emberek életét meghatározó helyzetekben való helytállás.
   Tartalmukban egy önsanyargató közösséget próbálnak bemutatni, fontos költői eszközök ehhez a metafora, a szimbólumok és az összecsengést segítő alakzatok: a rímek.
   A nézőpont, úgy gondolom, mindkettőben lehet objektív, mert mindkét műben külső szemlélőként figyeljük a történteket, illetve, a szerzők mindenképpen ezt a látszatot szeretnék kelteni. Ennek oka a nagy egész látása, a globális szemléletmód. Ugyanakkor, személyesen is érintettek vagyunk mindkét mű alaphelyzetében: benne élünk a csillaghálóban és magunkon viseljük nemzetünk státuszát, érzelmeit.
   A szavak használata enged következtetni az I-ben és II-ban lévő stílus patetikusságára, és magasztos hangnemére.
   Mindkettőben megtalálható a bizonytalanság, a halál és pusztulás víziója. Ezekre utaló szavak a két műben: vér, seb, öldöklés, borzadt, kapzsi.
   Jól látható, hogy a sorok szinte összefolynak. A külső szerkezet így tömbszerű alakzatban van. Ez sejteti, hogy tartalmában sem lesznek éles határok és elkülönülések.
   Belső szerkezetüket tekintve sem mondható, hogy nagyon különbözik a két mű; I-ben és II-ban is hasonlóan és egyféleképpen képzelhetjük el a környezetet (háló és cirkusz), csak a tér mérete változik.
   Mivel lírai művekről van szó, óhatatlan, hogy ne jelennének meg az egyén érzésvilágát minél frappánsabban és pontosabban kifejező költői eszközök, a szóképek: metaforák, szimbólumok, és alakzatok: rímek. Csakúgy, mint I-ben, úgy a II-ban is fellelhetőek.
   Átrágva magunkat a kontextuson és a keletkezés dátumait figyelembe véve, olyan történelmi korról van szó, ahol a békétlenség, a hadakozástól és rendőri megfigyeléstől való félelem általánosnak számított.
     (I.) A ,,Halak a hálóban”-ban az egzisztencialista vonások kerülnek túlsúlyba, lévén, hogy nem egy konkrét nemzetről van szó, hanem a közös problémáinkról. Elégikus, mert a végét egy megfelelően ható bizonytalansággal zárja: ,, …s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.”
   Témájában az eltérés valahol szintúgy itt keresendő. A globalitás kerül előtérbe. Kifejezetten az egész emberiséget szeretné érintetté tenni. Milyen törvényei vannak a létezésnek?
   Tartalmában az embereket a halak kétséges és reményvesztett vergődéshez hasonlítja, ahol a csillagháló a teret és időt szabja meg.
   A szubjektivitás a közösséghez való tartozásunk miatt jelentethető meg, a nagy egészhez való viszonyunkkal foglalkozik.
   Stílusának és hangnemének különbsége abban rejlik, hogy magasztosabb és jobban érzékelteti a felettünk lévő nagyobb erőt. A létezők alapélménye a kilátástalanság, hiábavalóság. A felettünk lévő nagyobb erő (Isten?) céljai kifürkészhetetlenek.
   A bűnhődés jelen van, a vers azt mondja, megváltatlanul halunk meg. Bűnünk az embertársainkkal szemben elkövetett önzés.
   A mű zárt szerkezetű: keretes.
  
Az embereket a halak képében azonosítja, az életet pedig a küzdelemmel metaforizálja. A háló a szimbólum, ami komplex kép. A kezdősorok pedig rögtön egy komplex képpel indulnak.
     (II.) A ,,Magyar cirkusz” jobban hajlik az expresszionista költészet felé. A valóság látszatának puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzéseit, gondolatait fejezi ki, közvetlenül, minden fegyelmezően közbeiktatott megkötöttség nélkül.
   Itt már nem egy teljes világképről van szó, hanem közvetlenül a magyar nációról, rólunk: tehát az egyénről is. A téma a magyarok.
   A versben a költő az álmát mutatja be, ahogy egy véres cirkuszi előadás közben a magyarok egymást gyilkolják.
   Mint szemtanúi mindennek, mi az ”előadáson” való részvétel mellőzésével figyeljük az eseményeket. A lelátó is ezt a kívülről befelé eső figyelmet hangsúlyozza. Magyarságunk révén ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy, ha nem is mondja ki szó szerint, de rólunk szól a mű, ezért szubjektívnek is lehet mondani.
   Szókészlete bátran tartalmaz erősen negatív jelentésű szavakat, mint a ,,véresen, gyilkolták, torz, ölték, seb, véráztatta, kapzsi, új magyar Kain”. Stílusa így meglehetősen érzelemdús.
   Az is lényeges, hogy a magyarságot ránk jellemző motívumokkal ábrázolja, példának hoznám fel az ,,Árpád-címer”-t, ,,suhanc”-ot, ,,gatyás paraszt”-ot.
   Halmozottan tartalmaz költői eszközöket, minthogy a teret a cirkusszal metaforizálja, a magyarokat vörös-, zöldingesekkel, Árpád-címeresekkel, suhancokkal és gatyás paraszt képével írja le, a vérfürdő győztesét pedig Kainhoz hasonlítja. Szimbólum a ,,Halál”. Szó szerinti értelmezésében értendő. A halál tényleg egyenlő a halállal.
   A mű abból indul ki, hogy a magyarok egymással való viaskodása milyen szörnyű, és hogy mennyire gúnyos helyzetbe kerülünk ezért nem csak magunk, hanem más nemzetek számára is. A vershelyzet egyébként erős fényt vet a jelenlegi magyar mentalitásra.
     Vizsgálódásunk végére érve, a tetemes közös jegy alapján kijelenthető, hogy mindkét mű alaposan belevágja fejszéjét mind az emberiség, mind a magyarság erkölcsi értékítéletét megcélozva, valamint saját magukhoz való viszonyát is elemzi.  Pilinszky és Wass Albert is egy megtört korban foglaltak helyet és élték meg az akkori status quo-t.

A Kádár-kori Magyarországon vagyunk 1957-ben, Mándy Ivánnak ekkor jelenik meg a Kulikabát című novellája. Túl vagyunk az avantgárd kibontakozásán, s ekkoriban jellemző a korszakra az újklasszicizmus és az újrealizmus.
   A mű témája a vásárlás, tartalma pedig a főszereplőnőnk vásárlásáról tanúskodik, akiről azt tudjuk, szeretne venni egy piros kulikabátot.
   Mint tudjuk, a novellák legfőbb műfaji sajátosságai közé tartozik, hogy többnyire egy főszereplője van, sok mellékszereplő jelenik meg, egy szálon fut a történet, kevés helyszínen, szűk időintervallumon belül.
Ezek itt abszolút megjelennek; Irénke a főszereplő. A mellékszereplők közé tartozik, de kiemelt szerepe van Bluz bácsinak, van a kis kopasz, a fekete nő, Csengő és Bengő, és az öregasszony.
A cselekmények a ruhaboltban játszódnak, a vásárlási idő elhúzódik.
Ezeknek a szereplőknek elég egysíkú a jellemük: Irénke kissé bárgyú, megszeppent, együttműködően viselkedik az eladóval és a körülötte sertepertélő alakokkal. Bluz bácsi a kedves, öreg, segítőkész embertípust személyesíti meg. Ez csupán látszat, amit később nyomatékosít is a novella. A kis kopasz, Csengő és Bengő, a fekete nő szerepe ugyanaz: erősítik Bluz bácsi jellemét, hatását, húzzák az időt.
Az öregasszony szerepe kivételes: rejtélyes, sötét, ő testesíti meg a démoni erőket és a boszorkány képét.
   A főszereplő és mellékszereplők viszonya, azaz Irénke és a többieké egyszerűen írható le: főhősünk az ártatlan, mit sem tudó áldozat, a többiek a hátsó szándékkal rendelkező egyének.
   Az író egyaránt cselekedtet és beszéltet. Előbbi eszköz főleg Bluz bácsira igaz, aki öltözteti, forgatja főszereplőnket. Irénke szerepe pedig sokkal inkább a beszéd, az is elég szűkszavúan. A mellékszereplők ez elemzői szempont szerint itt a következőképpen foglalnak helyet: cselekvő személyek, akik ugyanakkor alárendeltek, hasonszőrű céljuk van.
Az öregasszony kivételével az előbb említett mellékszereplőket hívnám aktív cselekvőknek.
A magyarázat az öregasszony rejtélyes jellemében rejlik: legnagyobbrészt nem is tesz igazán semmit, csak sötét érzéseket lehet tapasztalni felőle. A mű számottevő részében csak létezik számunkra, passzív cselekvő.
   Az olvasónak feltűnhet, hogy a történetmesélő nem részese a történetnek. Ezt a cím sem sugallja igazán, sem az alcím. Oka az objektivitásnak, amellett, hogy fiktív történetről beszélünk – ,,A teleki téri legendákból” –, hogy a narrátor egyes szám harmadik személyt és többes szám harmadik személyt használ.
   A nyelvi eszközökön belül említésre méltó, hogy van kulcsszó: a kulikabát. Jóformán többel nem találkozhatunk. De mint minden kulcsszó, ez is erősíti a mondanivalót. Ebben a műben a vásárlás tárgyát. Bluz bácsi szövegének szerkesztése meg arra enged következtetni, hogy a szerző határozott, hihető, áldozatokat sikeresebben becserkésző nyelvi eszköztárat adott neki; gyakran válaszol röviden, tömören, előrehaladottan, lezártan.
   A novella alapkonfliktusa a megérkezést követően, nem sokkal Bluz bácsi első nemtetszéséből indul ki, mikor azon méltatlankodik, miért ment Irénke a Sárkánybarlangba az ő kis üzletük helyett.
A fokozás és feszültségkeltés ereje az abba nem maradó kérdezősködés, a főszereplő személye körüli mozgolódás, annak érintésében rejlik. Normális esetben például nem hajlanánk idegen kézre megadóan, mint ahogy Irénke tette a fekete nő közeledésére. Itt látszik, meg van babonázva. Szinte semmit nem tudunk meg a szereplőkről, ez meg nyomasztó.
A tetőpont Bluz bácsi Irénkére irányuló mogorva hangvételekor csúcsosodik ki. Innentől kezdve az álcát ledobják, és elkezdődik a megfélemlítés, a rítus végrehajtásának előkészítése.
Hihető lenne a történet még éppen, de a megoldás már nem igazolja ezt.
   Irénke, mikor már feladta megmaradt szabad akaratát is, szépen eltűntetik őt, a szó szoros értelmében, és felakasztják a ruháját a többi közé.
   A misztikus elemek megjelennek a mű végére; amikor az öregasszonyról, aki egyébként is gyanús banya volt, kiderül, hogy ő mozgatja a szálakat, amikor csak úgy eltűnik Irénke. Ugyan nem feltűnő, de már fel tudjuk fogni jelzésként azt a jelenetet is, mikor a lengő ruhákról kellemetlen érzései támadnak Irénkének és női hangokat hall.
   Végül kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik. Ilyen hasonló és abszurd, a valóságtól eltérő elemeket tartalmazó novella Franz Kafka: Az átváltozás című műve is.

Külső szerkezetét figyelembe véve rövidnek bizonyul, de tartalmilag egy kész történet. A címére pillantva sok mindent eszébe juttathat az olvasónak. A ,,Húsz év múlva” utalhat a lehetőségekre az életben, elbúcsúzást valamitől, talán az öregkor közeledtét, utalhat továbbá a jövőre és egy folyamatra, amit a ,,múlva” szó jelez. Olykor lehangolónak tűnik az elmúlás éreztetése miatt, de előre nem tudni, hogy mit akar kifejezni a költő csupán a címmel.
     Tartalmi elemei igen összetettek. A kezdő sorok hasonlatot tartalmaznak. a Montblanc csúcsának jegéhez, s magához a fagyhoz, télhez hasonlítja immáron megkövesedett szívét. Egy megközelíthetetlen, rideg valóra utal. Tagadásokkal támasztja alá ezeket, amik kissé átgondolva a helyzetet, biztonságra utalnak. Érzései elmúlásával úgy érzi, nem bánthatja újabb szenvedély/szerelem. Folytatván a gondolatmenetet, a 2. versszak metaforája kap kiemelkedő szerepet. A nőket csillagmiriádhoz metaforálja, kik egyenest ,,versenyt kacérkodnak” a költő szerint, ám egyikőjük sem elegendő ahhoz, hogy ,,fölolvadjon”. A következő sorok változásokat sugallnak. A költő mélyen magába száll és emlékeket idéz fel, a régmúlt időkről, ide kapcsolódik a ,,20 év”, vélhetően a jelenkorba képzeli magát, hisz visszagondolva a szerelmére, az már csak a múlté lehet. ,,Mult ifjuság tündér taván hattyúi képed fölmerül.” Eme sorok, konkrétan a ,,mult” jelzőt rejt, a szerelemre és a boldogságra utal, amit már nem kaphat vissza, vagy már nem is akar. A tündér egy fokozószó, hangsúlyozza, mennyire varázslatosak azok az éjszakák, amelyeken Vajda Georginára gondol. A ,,hattyúi” szó is hasonló, hisz ezzel a szépségre és a tisztaságra utal, nemes élőlényhez viszonyítja. Az utolsó versszakot már átitatja a melegebb életérzés, amit Georgina felmerülő képe ad. Szívét Montblanc örök havához hasonlítja, amit megvilágít a fölkelő Nap. Elvonatkoztatva ez annyit tesz, hogy szíve kezd föloldódni, az nem derül ki, képes-e annyira, hogy újra szerelembe essen.
     Összességében, az első 2 versszak nagy hangsúlyt fektet szomorú életérzésének megfogalmazására. A 3. versszakban egy váltás történik, amiben nagy szerepet játszik a ,,de” szó. Ez a versszak előkészíti a 4. versszakot, amelyben felcsillan a remény. Az életerős tűz és az elmúlás havának ellentétével szemlélteti ezt. A záróképben visszatér a nyitókép. Az emlékek boldogságot idéznek fel.